Gyereknevelés - fenyítés

Egyre több fiatal szülő szembesül a mai modern világunk szemléletmódja által támasztott gyereknevelési kérdésekkel és problémákkal. Sokszor ezekre a kérdésekre a válasz ott lapul „ösztönösen” bennünk, de a külvilág intenzív ingerei elnyomják a bennünk lapuló válasz hangját.

Az egyik leg vitatottabb kérdés a gyerekneveléssel kapcsolatosan a gyermek fizikai fenyítése. Vannak, akik helyeslik, mások ellene vannak, de amiben mindenki egyet ért, hogy a mai gyerekek nevelése, bele értve a fizikai fenyítést is, kihatással lesz a mostani, fiatal szülők kései életükre is. Egyszerűbben fogalmazva mondhatjuk úgy is, hogy ahogyan és amire neveled ma a gyerekeidet, úgy fognak bánni veled és embertársaiddal a későbbiekben.

Nem is olyan nagyon régen, csupán pár évtizeddel ezelőtt, nagyszüleink, szüleink idejében, vagy akár a mi gyerekkorunkban - értem ez alatt a mostani 30-40 éveseket - nem is volt kérdés, hogy ha rossz fát tett valamelyik gyermek a tűzre, akkor előkerült a fakanál, a nadrágszíj, vagy ami épp kéznél volt, hogy helyre egyengesse a nem megfelelő viselkedésünket. Ennek ez volt a rendje és teljesen természetesnek vettük.

Manapság már más szelek fújnak. Most már ingyenes zöld szám áll a gyermekek rendelkezésére, amit felhívhatnak, ha a szülőnek eljár a keze. Félre értés ne essék, semmilyen körülmények között nem tudunk azonosulni a bántalmazással, de azzal sem, hogy egy gyermek feljelentheti a szüleit csak azért, mert a szülő megpróbálja érvényesíteni a tekintélyét.

Most akkor melyik a helyes út? Jó az, ha a szülő él a fenyítés eszközével, vagy netán káros hatással van a gyermekére nézve?

Keresztényként nagyon könnyű dolgunk van, hiszen mint minden más kérdésre is az életben a Biblia világosan megadja a választ és ez jelenti a végső szót.

A Példabeszédek 13:24 a következőket írja: „Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.”

Itt azt írja az ige, hogy ha egy szülő nem él a fenyítés eszközével, akkor gyűlöli az ő fiát. Még tovább pontosítva nem szavak általi fenyítésről beszél, hanem fizikai fenyítésről, konkrétan egy vessző általi fenyítésről! Ennél pontosabban nem is lehetne fogalmazni. A vessző ugyanis egy vékony pálcát, vagy náspángot jelent, amivel úgy lehet fegyelmezni, hogy az ne okozzon maradandó fizikai sérülést.

A testi fenyítés során egy gyermeket sohasem szabad megsebesíteni, vagy kékre-zöldre verni. A Biblia arra figyelmezteti a szülőket, hogy soha ne éljenek vissza a gyermekeik feletti hatalmukkal és a tekintélyükkel, és ne ingereljék a gyermeket (Efézus 6:4; Kolossé 3:21). A fizikai fegyelmezés mindig szeretetben kell végbemenjen, és sosem a szülő frusztrációjának levezetéseként. A fizikai fegyelmezés csupán egy eleme a fegyelmezés eszköztárának, amit akkor érdemes alkalmazni, amikor a gyermek nyíltan dacol egy világosan meghúzott határral, de sosem a pillanat hevében, indulatoktól elragadva.

Mire utal a „… gyűlöli az ő fiát;? A Zsidókhoz írt levél 12:5-11 leírja, hogy Isten megfenyíti azokat, akiket szeret, ezáltal is egyengetve azoknak jellemét, így utóbb beérik annak gyümölcse. Amennyiben Isten, mint szerető mennyei Atyánk megfenyít minket és ez az Ő szeretetére utal, akkor miért ne utalna a fenyítés elmaradása a földi szülők gyűlöletére?! Hogy emészthetőbb legyen mindenki számára az előző kérdés-kijelentés, úgy is lehetne fogalmazni, hogy ha egy szülő nem alkalmazza a fizikai fenyítést a gyermeke nevelésében (természetesen annak szükségessége szerint), akkor az a szülő közömbös a gyermeke jövőjét illetően.

„Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.” (Példabeszédek 23:13-14) Ez az ige nyomatékot ad az eddig leírtaknak, miszerint a fizikai fenyítés alkalmazása hozzá járulhat ahhoz, hogy olyan útra terelgesd a gyermeked életét, amely nem okozza az elkárhozását.

Összefoglalva a leírtakat kijelenthetjük, hogy a szeretet által alkalmazott fizikai fenyítés nemhogy káros a gyermekre nézve, hanem hasznára van, sőt hozzá járulhat ahhoz, hogy olyan életet éljen a későbbiekben, ami elhozhatja számára a Jézus mellett való döntést és ezáltal az örök életet. (Lásd az újjászületésről szóló bejegyzést.)

Végezetül és emlékeztetőül: „A vessző és dorgálás bölcsességet ad; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.” (Példabeszédek 29:15)